Alacsony Tátra 2 napos kerékpártúra szeptemberben

útvonal:Besztercebánya - Spania Dolina - Velky Sturec - Prievalec - Vlachy - Lipótszentmiklós - Lipótújvár - Certovica (Ördöglakodalma hágó) - Bystra - Dolna Lehota - Besztercebánya

Néhány adat:

• Spania Dolina 708m

Hágó utak
• Velky Sturec murvás úton 1003m
• Prievalec 1100m
• Certovica 1238m
• névtelen hágóút 900m

A túra lassan már öt hónapja megtörtént, de a szöveges leírás még csak most következik. Előfordulhat, hogy ez az idő a túra kellemetlen részeit is megszépíti, de azért igyekszem hitelesen visszaadni az Alacsony Tátra "kerülő" biciklitúránk részleteit.

Első nap.

Indulásunk előtt az itthoni szakadó esős időszak nehezen adott felkészülési lehetőséget a túrára. A hétvégét is úgy választottuk ki, hogy talán nem kapunk esőt a nyakunkba. Szóval 2014. szeptember 20.-án szombat hajnali órákban Budapesten felpakoltuk a kerékpárokat az autóra és meg sem álltunk Besztercebányáig (Banska Bistrica). Az időjárás nem volt a segítségünkre, borús kissé nyirkos idő volt.

Besztercebánya, indulásra kész

A szamarak felmálházása után kezdetét is vette a bolyongás a városban, amit egy buszmegállóban töltött esőszünet követett. Elég sok időt vett el a várakozás, de kisebb eltévedés után kijutottunk az E77-es útra, Donovaly felé vettük az irány. Ahogy elindultunk, az úti tervben nem szereplő, de annál kívánatosabb hegyi útra kanyarodtunk Spania Dolina irányába. A szinte folyamat 10% környéki emelkedőn túratársam hamar ott hagyott. De azért felértem én is a településig. Had ne ismételjem magamat majd sokszor, de itt is, mint szinte mindenhol hegyi patakok zubogtak végig az út mentén. Fent a település, meglepetést okozott nekünk. Valamikor talán bányász falu lehetett, most viszont valami rendezvény várta a helyieket, minket meg a falu csodálatos látványa és természeti szépsége. Templomához feltekerni tömör gyönyör százalékgyűjtés, de megérte hisz letekinteni onnan ismételten csak csodálatos volt. Itt forrásvízzel (ami inkább jég hideg volt) töltöttem fel kulacsom. Fotózás és bambulás után elkezdtünk visszaereszkedni és folytattuk tovább utunkat.

Spania Dilona

A templom ami fölé-mellé felmásztunk

Az itató

Folytatva utunkat az E77-es mellet találtuk ezt a már nem működő vizi erőművet

Motycky település előtt letértünk az útról a Velky Sturec hágó felé vettük az irány. Egy 3 fős montis csapat előttünk indultak épp felfelé. Rövid aszfalt után már vízátfolyásokkal tarkított, igazi gatyarotyasztó meredek földes, kavicsos úton haladtunk felfele. Ahogy egyre feljebb haladtunk a szerpentinek is egyre sokasodtak. Amire figyelmes lettem az a csönd volt. Ugyanis megint lemaradtam. Egyedül tekertem felfele és a lánc kerregése kísért végig felfele. Ám mikor megálltam fújni egyet, hát a semmit hallottam, de azt nagyon. Se autó zaj, se az állatok hangja, egy zümmögő bogár, semmi. Még a szél se mozdította a fák levelét. Budapesti révén nekem ez a csend felettébb érdekes volt. No, de nem tartott sokáig, hamarosan egy autó hangjára lettünk figyelmesek, mit ne mondjak vakarta rendesen a kocsi alját, ahogy haladt felfele, félre is álltam, hogy elengedjem. A hágóhoz felérve egy turista tábla jelezte, utunk egyik célállomását, 1003 m, Velky Sturec. Mivel az ide vezető utat a fák árnya kísérte kilátásunk nem igazán volt. Bíztunk benne, hogy talán lefele lesz. Lett is, úgyhogy örültünk. Túratársam még egy fa meghódítását is bevállalta csak, hogy jobb kilátáshoz jusson. A le vezető út talán rosszabb volt mint fel, rengeteg patak meder tarkította az utat, így talán lassabban is haladtunk lefele mint felfele. Ja csomagok voltak a bringán.

Velky Sturec, a kezdeti emelkedők

itt már a "csúcson", 1003m

A talált kilátás

de a jobbért küzdeni kell

Vysna Revuca településnél értünk újra aszfaltra és már gurultunk is Liptovska Osada irányába. Itt szerettünk volna egyet tápolni, de nem igazán akaródzott az a pár darab étterem nyitva lenni. Azért találtunk egyet ami talán nyitva van, illetve valami wifi lehetőség is ki volt írva. A kerthelységhez betoltuk a bringákat és leültünk. Nem nagyon volt mozgás, de azért a belső részbe is belestünk, de ott se senki. Így hát saját étkünket fogyasztottuk el hangulatosan és tovább álltunk Liptovska Luzna irányába.

gurulás kilátással

Település közepén a szikla

No komment

Liptovksa Luzna igazi téli turista paradicsom. Sípályák egymás után, rengeteg zöld rét, szép rendezett házak s folyamat egyre meredekebben emelkedő szinte egyenes útszakasz. Útközben egy látványos, de annál szomorúbb emlékhelyet is látunk, egy kerékpáros srácra emlékezik a hely. Szóval olyan 8 százalékon emelkedünk szinte egyenes úton bevallom a felkészületlenségnek köszönhetően nehezen ment. Mondjuk alibinek jó volt megállni fújni egyet és fotózni. Célunk a kevésbé ismert Prievalec hágó 1100 méteren. Ha google autónézelődőbe váltunk a hágón csodálatos fenyves és nulla panoráma látható. Csak időközben Szlovákiában volt egy nagy vihar, ami letarolta a Tátra erdeit. Igaz mi már az utómunkálatok eredményét láttuk. Vöröses föld mindenütt, hatalmas guminyomok a meredek hegyoldalba, farönkök rendezetten egymáson és ugyanúgy nulla kilátás.

Ház a "város" szélén

Patak itt is

Megkezdtük az ereszkedést az aszfaltosnak hitt úton. A munkagépek elég nagy mennyiségben hordták fel a erdő talaját. Egy helyen épp dolgoztak. A magas hegyoldalból épp csörlőzték le a kitermelt fákat. Elgurultunk olyan magaslat mellet is ahol a fákat a szél szinte pitagoraszi derékszögbe hajlította. A Partizanska Lupca-nal a 18as utat elérve jobbra fordultunk.

Valaki suhintott egyet

szemben már a Magas Tátra

Cél már valami szálláskeresés volt a Liptovska Mara tónál. De előtte még egy felesleges utat tettünk, mert azt hittük átvisz az autópályán, így egy plusz 8-10 km-t tettünk meg hiába Malatiny irányába. Végül a 18-asról Krmes, Vlachy irányába kanyarodtunk a tó felé. A túlparton Vlaskynál már nagyon kezdett sötétedni, de szállás nem igazán mutatkozott. Majdnem bepróbáltunk a tó melletti úton menni, de nagyon sötét volt, így Vlaskyban próbáltunk szállás lehetőséggel. Találtunk is egyet, bár már sötét volt, tanácstalanul álltunk, amikor egy autóból két férfi szállt ki és nehezen,de kézzel, lábbal mondogattuk, hogy szállás kéne. Ajánlottak pár nyelvet kommunikációra, az angolt választottuk. Kis idő múlva a házinéni lányával jelent meg és tört angolsággal elmagyaráztuk, mit is szeretnénk. Nem igazán akaródzott az a szállás, mert még nem volt turista szezon, de megoldás született. Volt egy komplett több szintes házuk üresen, amit megkaptunk ketten 15-15 ercsiért. Még átugrottunk hozzájuk az adatok egyeztetni, mert hát ugye adózni kell nekik. Aztán mikor kiderült, hogy magyarok vagyunk rögtön elhangzott pár magyar szó is, s mivel a háziak nagy pálinkafőzők így egy isteni finom barackpálinkára is vendégek voltunk. Visszatérve a házba vacsora, melegvíz és végül a jó vastag takaró alatt hamar elkapott az alvás minket.

"A ház ahol élünk" :)

Folyt. köv.

Az Ördöglakodalma hágó közelében