Budapest, Pilis tető, Esztergom, egy kis Szlovákia, EV6 Nagykör

útvonal:Vác - Kismaros - Királyrét - Nagy-Hideg-hegy - Királyrét - Kóspallag - Nagyirtáspuszta - Nagybörzsöny - Letkés (Ipolyszalka(sk)) - Párkány(sk) - Esztergom - Dobogókő - Pomáz - Budakalász - Budapest (Megyer híd)

Egy nem túl régi álmom valósult meg ezen a túrán, ami nem más volt mint a Nagy-Hideg-hegy meghódítása kerékpárral, 864m magasságig kapaszkodni. Ezzel talán le is lőttem a nagy attrakciót.

Első szakasz: Vác - Királyrét - Nagy-Hideg-hegy - Királyrét

Szóval egy kellemes 34 fokos hőmérséklettel kecsegtető szombati napon kezdődött a túra. Korai indulás vonattal Vácra, 7 órakor már indulás is az EV6-on Kismarosig, ott jobbra közúton enyhe emelkedőn fel Királyrétig (254m). Itt utunkat a néha keresztezi a kisvasút pályája is. A királyréti elágazásnál egy kis pihi, kevés energia felvétel és balra kanyarodva kezdődhet is a kapaszkodás.

Vácról a kilátás korán reggel

Jó néhány km-en vezet minket az aszfalt folyamatosan emelkedve. Kilátás leginkább a hátunk mögött, az út nyomvonala felett. Az aszfalt tökéletes, guruláshoz tökéletes lesz. Az aszfalt út a Vasfazék völgyön át vezet, vége a Cseresznyésfa-parkolónál van vége (420m).

Itt az út jobbra kanyarodik, murvás kavicsos úton vezet a maradék 400+m szintkülönbség. Én 1,5-s antipukaszós aszfaltgumival és merev villával vágtam neki. Mivel néha közlekedik itt gépjármű ezért nagyon jól lehet használni annak a nyomvonalát. Nekem az út maga nem tűnt meredeknek, kellemes 10-12 km/h sebességgel tökéjre fejlesztettem a nagy kavicsok kerülgetését. A fák sűrűjében sajnos kilátás nem nagyon van, csak a közeli csúcsokat látni. Bár említésre méltó az Inóci kőbánya sziklafala.

Igaz még reggel volt, de az idő már egyre melegedett. A Magas Taxi turista ház előtt nem sokkal megálltam egy hosszabb kb 5 perces pihenőre, pontosabban kiszúrtam egy kilátópontot a fák között. Bringa kitámaszt séta vissza, 10m alatt a mindenütt kivert a víz, itt jöttem rá mennyit is ér még kis sebességnél is a menetszél. Szóval mikor már nagyon hiányoltam valami eredményt, feltűnt a turistaház (736m). Gyönyörűen kaszált rét mögötte a ház, egy fotó természetesen készült.

A Taxi rét és a Magas Taxi turistaház

Innen az út megkerüli, közelebb megy a házhoz majd folytatódik tovább, mondhatni bedurvulva. Izmosabb emelkedők, néhol nagyobb kavicsok, igazi kihívás a továbbjutás. Az utolsó nagy kanyar után meredekség rajtam is kifogott., miután egy nagyobb kő dobott az első kereken, a lábamat le kellett tenni, de innentől már nem tudtam lendületet venni, 10m tolás, de már épületet látok, hopp a bringára hisz a bringával feljutás a cél.

Az utolsó emelkedő, látszik a meredekség

S megvan, majdnem.. a Nagy-Hideg-hegyi turistaház (843m). A kisebb kilátás és padok kényelme mellett bent kapható sör is, de az most nem oltaná a szomjam, a hozott vizem még hideg. Egy domb még vár rám, na itt már tényleg tolni kell, és megpillantom a csúcskövet és a csodás panorámát (864m). Pacsi a kőnek, fotózás a fenti padon evés. Egy élő webkamera erre a padra néz pont, egy telefon, hogy készítsenek rólam egy ’fotót’. Na ja se akkor se most nem működik az a kamera. Szóval kiélvezve a magasságot és a látványt, árnyékba kellett menekülni, hiába a magasság, ha tűz a nap.

Pazar kilátás a csúcsról

Nagy-Hideg-hegy 864m magas csúcsával

Az utat lefele óvatosan kezdtem és kellett is az óvatosság, nem egy DH bringa felett ülök, alá meg nem akarok kerülni. Lefele jövet az érdeklődőknek az út minőségét is fotóztam. Meglepő módon lefele a kőbánya sziklafalára tökéletes a rálátás, ezt sajnos a fényképező nem adja vissza.

Az Inóci kőbánya látképe fentről érkezve

Az út maga és a sok-sok vízelvezető egyike

Jut eszembe, fent van egy pár fő szállítására szolgáló kisbusz, ami lefele leelőzött, de annyira, hogy még a burkolt útra sem értem ki az már száguldott visszafele. Pedig ha tekertek volna.. A minőségi út, ami burkolt és a Cseresznyésfa-parkolótól indul a Vasfazék völgyön keresztül Királyrétig, nos csillagos ötös. Mondhatni hátradőltem és kellemes 30-45km/h sebességgel gurultam, nem kellett kerülgetni, nem volt forgalom, nincs gödör, kátyú..

Királyrét, az újabb rövid pihenő helye, árnyékot keresve a kisvasút állomásra menekültem be, mákomra a vonat is bent volt, fotó gyorsan. S következik az út második szakasza.

Második szakasz: Királyrét – Kóspallag - Nagybörzsöny

Indulás Királyrétről visszafelé a főúton. Rövid gurulás után egy tábla jelzi, jobbra Kóspallag. Az út hirtelen emelkedni kezd, s hamarosan csodaszép erdőn haladunk át a Deszkametsző völgyön. Mondanom sem kell tükör sima aszfalton. A völgyet elhagyva az út emelkedik, majd Kóspallag felé haladva már ereszkedünk is. A kereszteződéshez érve a táblát figyelve, jobbra Kisnóc felé vesszük az irányt. Hamarosan meg is kezdődik szép lassan az elkövetkező 130 m-es szintemelkedés begyűjtése. A tájat magát leírni nehéz, erdő övez minket, néhol erdőirtások adnak lehetőséget a távolabbi csúcsok szemlézéséhez. A Tolmács hegy megkerülésénél fejezzük be ezen a szakaszon az emelkedést, s ha szemfülesek vagyunk, néhol van lehetőség a fák között kitekinteni a Börzsöny csodás csúcsaira. Végül a Kecskehát völgyön és a Farkas völgyön gurulunk szinte repedés mentes aszfalton. A rázós szakasz pár km Nagybörzsöny előtt. Itt ugyanis vége a kiépített útnak és néhol durván köves, kavicsos vagy épp földúton ereszkedik az út Nagybörzsönybe. A településre beérve csodás panoráma fogad minket a házak között. Szent Miklós temploma is itt fogad minket, melyet barokk stílusban csodálhatunk meg. Kiérve a főútra blra kanyarodva indulok tovább. Nagybörzsöny határában vár még egy látványosság ami nem más mint egy kőfallal körülvett román stílusú templom, a Szent István templom. Megtekinteni sajnos nem volt lehetőségem, bringával együtt a kapun besétáltam, amikor a templom takarásából egy hófehérbe öltözött menyasszonyt tekintettem meg. Valószínű engem nem hívtak meg, de így már érthető volt számomra mért volt rózsaszirommal jelölt út a bejárattól a templomig. Amilyen keveset írtam erről a szakaszról annál csodálatosabb volt. Az út minősége kiváló, s mivel nem kellett az útra figyelni nagyon ezért a panoráma, a látvány felejthetetlen. De a lenti videó talán átadja azt a látványt amit én láttam.

Harmadik szakasz: Nagybörzsöny - Ipolyszalka(SK) - Esztergom

Nagybörzsöny után kisebb nagyobb lejtési szöggel következett a gurulás. Már rögtön csodás látkép tárult elém az Ipoly völgyére. Itt már közúton megy a tekerés, érdemes odafigyelni, bár az út széles, nagy forgalmat nem tapasztaltam. Az Ipoly menti kerékpárút következett egy bal kanyarral, bár ez inkább közút, de táblázva van bringásoknak is. Ipolytölgyesen az út mellett van egy park, itt ebédidő várt rám, a park végénél az út túloldalán vagy egy kút, itt töltöttem friss vízzel palackokat. Következik Letkés és a Szlovák határ, EU-s határ, nincs ellenőrzés az Ipoly felett átgurulva már külföldön is vagyunk, Szlovákiában. Figyeljük a táblát, az irány Stúrovo azaz Párkány. Egy kisebb kb 80m-es szintkülönbséget leküzdve már gurulunk is, Bajtava után nem sokkal egy kis tóban gyönyörködhetünk, tovább a Hron más néven Garam folyón haladunk át. Egy 12% ereszkedés előtt szinte egy magasságban velünk pillantom meg az Esztergomi Bazilikát. Érkezés Párkányrkányba, nálam ugyan nem volt euro, de fagyi nem volt drága. Kötelező fotó a duna partján, a legjobb kilátás Esztergomra és bazilikára. Át a hídon, jobbra de egyenes és már a 11es úton vagyok, azt követve látható is táblán Dobogókő balra. Igaz van kerékpáros útjelző tábla is, de azt kb 2m-ről vettem észre. Rövid pihi a bevásárlóközpontoknál és jöhet a következő folyamatos 600m szintemelkedés.

Negyedik szakasz: Esztergom - Dobogókő - Budapest

Bringásokank is táblázva van az út, de eltéveszteni nem lehet csak egyenesen. Szerintem látványban és talán kihívásban látványosabb innen felmenni, mint Pomáz felől. A felfele út nem ment simán a nap kínzó melegét és az út hosszát már éreztem és az elmúlt emelkedők sokasága is tett egy kis fáradságot a tekerő izmaimba. De a motiváció megvolt, csak így tudok hazamenni. Szóval irány fel, igaz már nem ment egy huzamra kellett néha pár perc pihenő. Szerencsére itt már 5 óra körül járt az idő, illetve a fák takarása is árnyékot adott. Az út csodálatos felfelé, talán a néhány száguldó autós és motoros nem kéne oda. S végre megvolt a hágó, a Kétbükkfa nyereg. Na itt kellet egy kis pihenő, hogy a maradék de már nem vészes 3 km és 100 m szintemelkedés meglegyen. Megérte, a már alacsony szögben érkező Nap sugarai a Visegrádi hegységet, a Naszályt és a távolban a Börzsönyt csodálatos pompában világította meg. A csodálkozásban sok időt töltöttem itt, még egy újjal mutatós képet is csináltam ott voltam reggel címmel, ujjammal mutatva a Nagy-Hideg-hegyre. Szerencsémre egy gyors kerékpár átnézést is egy kb másféléves kisgyerek részéről. Miközben a nagypapa fogta kerékpárt, nehogy eldőljön addig ő az össze forgó alkatrészt átnézte, természetesen a pedál okozta a legnagyobb örömet. Készülődés, mégy egy utolsó pillantás a csodára és jöhet a féktelen gurulás. Irány Pomáz, itt jobbra Budakalász irányába közúton majd bal kanyar Budapest irányába. Így folyamatos gurulással és nem utolsó sorban haladással elkerülhető a a számomra borzalmas Szentendréről kivezető kerékpárút. A Megyeri híd budai hídfőjéig a teljes túra 139km. Igaz innen még haza is kellett jutni, ami még egy +20km-t jelentett nekem.

A túráról:

Egész napos leginkább hegymenetes túra, a legmagasabb pontra terepen visz az út illetve egy kis rész a másik szakaszon. Jó erőnlétet mindenképp igényel. Ha ez meg van már csak egy jó idővel megáldott nap szükséges hozzá. A látvány mindenképp kárpótolja a fáradozást.