Szlovén kalandok – 2016 Kerékpártúra Szlovéniában

Előzetes vagy bevezető, vagy felvezető: Volt egy nagy bringás álmom, ami romjaiban omlott össze egy pillanat alatt. Emiatt szükséges voltam egy új tervet kieszelni, hiszen valahova muszáj eltűnni egy hétre a nyár elején kerékpárostul. Mivel az autó vezetés nem az erőségem ezért körbenéztem hova tudok eljutni tömegközlekedéssel. A feltétel csupán annyi, hogy legyen hegy, nagy hegy és még több hegy. Ezért esett a választás egyik déli szomszédunkra, Szlovéniára.

Tervezés: Egy hetem van a nyár elején. Lejutási idő levonásával nettó időt kapok, ehhez terveztem a túrát. Bejelöltem egy két helyet a térképen, összekötöttem őket, a vonalak mentén nézegettem mi lenne érdemes még, végül a világháló bugyraiból kimászva, letettem magam elé a haditervet. Girbegurba vonalak, majdnem körtúrában, közel 800 km, jó pár ezer szinttel, ez kell neked Bandibácsi.

Lejutás és vissza haza: Az utazás vonattal lett kivitelezve, szerencsére a Máv tökéletesen hozta formáját. Jegy vásárlás fix napra, SparSchiene jegy formájában, Szlovéniába, Ljubljana városába. Ja de indulásom napján épp vágány felújítás van Székesfehérvár és Veszprém között. Mire kiderül, hogy csak Veszprémtől tudom csak megvenni az olcsó jegyet, addigra már 4 nap van indulásig, az utolsó jegyek egyikét vettem meg végül. Végül Csacsi (a legjobb túratárs :) ) segített rajtam, Bp-ről elvitt autóval a vonatindulás helyére. Odafele én Celje városában lelógok a vonatról, vissza majd egy hét múlva Ljubljanából haza (ami rettentő hosszú és unalmas volt). A jegy oda vissza bringástul 15ezer jó magyar forint volt.

Akkor kezdjük a szlovén túrát:

1. napon délutáni tekerés várt rám, sötétedés előtt el kellett jutnom Celjéből Luce településéig. Igazi Szlovén kóstolónak bizonyult e rövid nap. Kerékpár utak az utam első szakaszán, csak hol itt, hol ott vezettek. Hamar meguntam ezt a cikázást és célirányosan a főútra tettem a bringát és magamat. A táj fantasztikus volt, a látvány pazar, csak a távoli esőfelhők adtak okot némi aggodalomra. A cél a Logarska Dolinát megközelíteni. A Savinja folyó, patak látványa kísérte utamat. 57km után elértem az első napi célt, Luce, Avtokemp Smica. Nevéből adódóan kemping, 6,5 ercsiért aludhattam is a sátramban, de a meleg víz azért jól jött.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

2. napon korán elhagytam a kempinget, a sátor nem igazán száradt meg, de ezzel nem akartam húzni az időt. Egy óra ámulás és nyugdíjas tekerés után elértem a Logarska Dolina bejáratát, Szlovénia egyik kötelező látnivalója, kerékpártúra esetén pedig nem szabad kihagyni. A bejáratnál csodás a panoráma környező 2000 m-nél is magasabb hegyekre. Átlag 5%os emelkedő vezet fel a Rinka vízeséshez. Leszámítva, hogy a csomagtartóm tartó vasa meghajolt és egy kő segítségével kellet kilakatolnom, az út zökkenőmentes volt. A vízesés pazar, az időjárás már annyira nem. A napocska helyét a felhők vették át.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Visszagurultam a bejárathoz, ahol a kulacsomat is hagytam. Nagy öröm az újra találkozás, irány a Pavlicevo Sedlo 1338m magas hágója. Tökéletesen adagolja a %okat, nemegyszer 10%ba is belekóstolva, szemerkélő esőben a legideálisabb. A határ után egy kis gurulás majd újra mászás, végül szakadó esőben gurulás a Seeberg Sattel felé vezető úthoz. Egy elhagyatott kisebb faházikó védelmébe bújok ahol divatbemutató után tápanyag utánpótlás következik majd a szakadó eső elvonultának kivárása. Újabb egy óra mínusz a mai napból.

A Seeberg Sattel 1218m magasságával várt rám, az útvonalvezetés tökéletes, kényelmes átlag 5%, csak ne szemerkélne az a fránya eső.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Végre gurulás, újra Szlovéniában. Kranj felé elég hosszan gurulok, ahol ismét szakadó esőszünet, egy árkád alatt. A cél a mai napra legalább Skofja Loka, ezért a maradék km-eket megnyomom. A városka szintén megérne jó pár percet, de nem esőben, így csak pár képet kattintok és el is hagyom a Sora völgye felé. Pár km után megvan az ideálisnak tűnő vadkemping hely.

3. nap reggelén majdnem süt a nap, de ismét majdnem vizesen pakolom el a sátrat. A Selska Sora völgye kissé kiszélesedik, a nap is elkezd sütni rám, a legnagyobb város itt Zalilog, óvárosa engem nagyon megfogott. Utamat a partizánok kísérik, ez itt már az ő földjük. Itt se maradhatunk hágó nélkül 800m-el Petrovo Brdo település képviselteti magát. Innen gurulás vár rám a Baca folyó mentén, itt-ott szép rálátással. Koritnica településnél megpillantom az első Szlovén hangosfilm plakátját, de sajnos az újabb eső elkerget.

A Baca és az Idrijca összefolyásánál tartok egy kis kirakodóvásárt, szárítom a sátrat. Sajna a hűvös idő miatt, a hideg hegyi folyamokban most nem mártózok meg.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Innen egy eldugott úton a 609-esen folytatom tovább utamat, ami egy idő után délnek kanyarodik. Kapaszkodok itt is 6%on. Illetve egy jó fél órára a takaróponyvám alá bújok ugyanis elkezdett szakadni az eső. Ahogy délnek fordultam az idő is mintha melegedett volna.

Cepovan településén van egy volt magyar katonai temető, amit a méhek vadul őriztek így csak a távolból lestem meg. Innen indult a kínok kínja egész Lokve településig. 4km szinte végig 10-12%, 400m szintemelkedés toronyiránt, kevés kanyarral, földúton. A meleg is beköszöntött, megizzadtam azt a pár km-t. Fent a hágóról viszont csodás kilátás, bár az idő annyira nem tiszta.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Lokve településtől újra földút, újabb hágó 1200m magassággal földúton. Balomon sötétség és villámlás, jobbomon verőfényes napsütés. Perdmeja felé haladok. A hágó az erdő közepén, de utána már gurulás van. Aszfalt megjelenésével a Vipava völgy is előkerült. Szó szerint a nyárba gurultam le, Ajdovscina a végcél. Irány a kemping, 10 ercsi.

4. nap végre nyár 22 fok a sátorban, kint egy pár fokkal hűvösebb. Komótosan készülök, nyolckor hagyom is el a kempinget. Ajdovscina szerintem Szlovénia egyik legszebb mediterrán városa, bár a helyi romok felújítás alatt, de azért felkerestem őket. Irány dél, szinte csak egyenesen még három hegy választ el Olaszország földjétől, az első kb 150 m szintemelkedéssel, de fentről a látvány pazar a Vipava völgyére. Gaberje felé letérek, majd egy kis úton szerpentinezek fel Stanjel felé, végre 27 fok. Stanjen Grad azaz a vár, hangulatos lakott település, gyalogosan is érdemes lett volna eltölteni itt egy fél napot, a kert része a Szlovén kulturális örökségnek. Itt pihentem is kicsit, majd irány Olaszország. A maradék km-eken csodás falvakon mentem át, még egy kis emelkedő és már meg is érkeztem a határra.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Opicina, majd Trieszt, de előbb az Obeliszknél megállok, mert innen fantasztikus a kilátás a kikötővárosra. Olasz bácsik fotózzák magukat vagy negyed órán keresztül így nehezen, de odajutok a legjobb kilátóponthoz. Pár fotó és már jöhet is a gurulás. Nem teljesen a főúton, előre kinéztem egy mellékutat, ami hamarabb levisz. Tényleg gyorsabb volt úgy mínusz 16%al, de legalább a híres villamos vonal mellett gurultam, csak sajnos felújítás alatt van.

Trieszt hozta a formáját, igazi nagyváros. Kezdésnek a Molo Audace majd a város híres főtere a Piazza d’Italia. Körben az épületek pazar látványt nyújtanak, szívesen körbenéznék a városban, de a csomagos bringával ez nehezen kivitelezhető. Rövid nézelődés után másfél órámba került mire ki keveredtem a városból a Szlovén tengerpart felé.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Muggia fantasztikus part menti kikötője után következett a határ és hamarosan a végcél is. Végig a tengerpartot követtem, Koper előtt már kerékpárúton, ami majdnem elvitt az óváros mellett. Szerencsére azért észbe kaptam és be is mentem, csak azzal nem számoltam, hogy nem mindenhol kerékpározható a macskaköves út, így egy helyen a jól megpakolt bringát cipelhettem le a lépcsőn. Koper szép városka, de én folytatom tovább az utamat. Kopertől majdnem Piranig lehet kerékpárúton tekeregni.

Isola közelében végre megtalálom a majdnem ideális fürdőhelyet így sok év után újra áztatom magam az Adriában. Portoroz majd végre Piran következik, túrám legdélebbi pontja. A városka főterén kikötöm a bringát, az értékeimet magammal cipelve persze. Szűk utcák, lépcsők, szuvenír. Minden, ami kellhet ahhoz, hogy nyaralás érzete legyen a helynek. Felsétálok a Sveti Jurij azaz a Szent György templomhoz, bejáratát rácsok őrzik, bentről templomi zene hangja szűrődik ki, kintről a tenger halk morajlása és a sirályok rikácsolása. Ahogy álltam, elvarázsolva éreztem magam.

Lesétáltam még a világító toronyhoz, de már közeledett az este, még egy pár perc pihenés és folytatom az utam visszafelé. A környék nem nagyon bővelkedett vadkemping lehetőségekben és az eső lába is mintha lógott volna így Strunjan településnél mentem be egy kempingbe, 11 ercsi.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

5. napon visszajöttek a felhők, bár hideg nem volt, utamat vissza Trieszt felé folytatom ugyanott ahol jöttem. A város főterén megpihenek, majd irány a Miramare kastély, de mivel a bringámat nem engedték be, kint meg nem volt hol hagyni így lemondtam az élvezetről, vissza a főút, Monfalcone irányába, jóval a város előtt van egy kilátópont egy sziklás rövid alagúttal, meg is állok még utoljára rácsodálkozni a tengerre. A város előtt egy jobbos, irány Gorizia felé.

Utam a magyar szempontból is emlékezetes Doberdó fennsíkon haladt, Visintini településnél meg is tekintettem a 2009ben felújított (befejezett) Magyar Kápolnát. Amúgy a történelmi tényt leszámítva, tájügyileg nem nagy élményt ad a fennsíkon való tekerés.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Gorizia vagy jó magyarosan Görz városát is elértem. Célom nem a vár megtekintése, hanem a két határ mentén fekvő vasútállomás előtti tér. Olasz oldala Transalpina tér, míg a Szlovén oldal Európa tér. Ezt választotta ketté a határ egész 2004ig.

Folytatásban, hiszen nincs késő, neki indulok az Soca (Isonzo) völgyének. Az eddig fülledt felhős időt a völgyből lefújó szelek tették kicsit elviselhetővé, bár napos időben szebb látványlehetett volna. Sajnos az égi áldás is megjött, Kanal előtt 10km-el leszakadt az ég és az idő is nagyon lehűlt. Egy buszmegállóban kerestem menedéket. Egy óra után nem úgy tűnt, hogy egyhamar el akarna állni, ezért bevállalva az esőt Kanalig eltekertem, egy fedett szállást kerestem. Mivel csak egy volt nyitva és nem igazán volt alkuképes így 18 Ercsimbe került a fedél a fejem fölé, sajnos a lenti éttermi rész vendég hiányában csak mondjuk úgy kocsmaként üzemelt így az áhított forró leves sajnos kimaradt.

6. nap reggel hűvösen és borúsan kezdett, az időjárás előrejelzés sem volt valami bíztató, így a mára tervezett Predel hágót ki kellett vennem az idei szlovén túrámból és áttervezni. Végül térképet bújva egy kicsivel rövidebb utat találtam a másnapi célhoz, természetesen hágóval fűszerezve.

Utamat az Soca mellett folytattam, hol szemerkélő esőben, hol borongós időben. A folyó így is szép látványt nyújtott. Kobaridig tekertem, ahol a város kapujában már egy kiszuperált első világháborús ágyú fogadott. Kobarid vagy olasz nevén Caporetto. Itt fejeződtek be az isonzói csaták. Meg is tekintettem Mussolini által építettet hatalmas emlékművet. Ami azért bringás szemmel tekintve igen csak bővelkedett százalékokban. A borongós idő igazi hangulatot teremtett e történelmi sírhelynek. Fent van egy ingyenes látogatható kicsi múzeum, érdemes volt oda is betérni.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Még egy kis kávézás lent a városban és egy kis időjárás előrejelzés megtekintés. Sok jóra nem számíthatok így indulok is tovább.

A környező hegyek csúcsait nyaldossák a felhők, itt-ott érdekes látványt alkotva. Zaga településnél hagytam el a Soca völgyét és kanyarodtam Olaszország felé. Kellemes százalékok közepette élveztem a szemerkélő esőt. A látvány azért így is jó volt, de a szlovén határnál örültem egy kis fedélnek a fejem fölött. A két határ között van pár km, az Olasz oldalra gurultam, mert lejtett. Újabb pihenő az eső elől majd indulás.

A határ után nem sokkal jobbra kanyarodtam, irány a Sella Carnizza 1086m magas hágója. Kellemes 5-6% felfele. nagyrész fák között, kevés kilátással, de most nem is bántam, a fák lombjai védtek a továbbra is szemerkélő esőtől. A hágó előtt hatalmas báránycsorda, volt egy kis illatuk. Fent pár fotó, hogy ez is megvolt majd gurulás le a lélekvesztőn. Ugyanis a másik oldalon sok szerpentin és 16-17% jelen esetben mínuszba, így rendesen kapaszkodtam a fékbe. Pillanatok alatt veszítettem több száz méter szintet. A végén a Fella völgyéig szó szerint tekernem kellet, mert már alig lejtett az út.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

A Resiutta településre érkeztem, itt csatlakozok a Millenniumi vasútvonal helyére épült kerékpárútra. kb 2km tekertem rajta mikor egy alagút előtt megpillantottam egy pár négyzetméteres szinte tisztának mondható beton épületet. A sátor és bringa pont befért. Így legalább nem ázott a felszerelés az éjszaka.

7. nap hatalmas autózajra ébredtem hajnalok hajnalán. Kiderült, hogy mellettem az autópálya van. Hosszabb készülődés után útra keltem a felhagyott vasútvonal mentén épült kerékpárúton. Látványos hidak, alagutak, a Fella és Júlia Alpok csúcsai. Fantasztikus látvány. Több elhagyott épület, van ami lezárva, van ahova még be lehet lógni. Kissé romosak, de akkor még nagy részük egyben volt. egy éjszakás táborra tökéletesek.

Pontebbáig végig izgatva van a szeme a túrázónak, csodás látványban van része az itt kerékpározóknak. Pontebba városa hangulatos, én egy kávéra és boltra megálltam. Ezután viszont az alagutak, a hidak ritkulnak. A kezdeti látványhoz képest nagyon sokat vissza vett a látnivaló.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

A kerékpárút végig kényelmes 1%-al emelkedik, nem egy megerőltető dolog, lehet nézelődni.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Tarvisio már annyira nem nyűgözött le. Lehet csak egy nyűzsgő napot fogtam ki. Innen jobbra kanyarodtam újra Szlovénia irányába. A határon csak átgurultam és a napocska is próbálkozott már. Enyhén lejtett az út így éreztem, hogy a mai tervet sikerül kiviteleznem, eljutni Bledig. De még ne rohanjuk. Kranska Gora csodás városát és sípályáit csodáltam meg, szerencsére hó nélkül. Hangulatos kisváros, itt fel is töltöttem egy nagyobb boltban a kiesett készleteket.

Jesenice felé a kerékpárút - ami a D2-es nevet viseli – már tartogat meglepetéseket itt ott rövidebb szakaszon bele lehet futni 15%os emelkedőkbe, lejtőkbe. A városba hamar be értem, de nem nyűgözött le, át is hajtottam rajta.

Lipce településnél egy kisebb forgalmú útra kanyarodtam, bőven volt időm ezért kellemes hegymászással fűszerezve betámadtam Szlovénia leglátványosabb szurdokát a Vintgar szurdokot. 4 Euro a belépő, de ha először jár erre az utazó érdemes felkeresni. 1,5 km szurdok gyalogtúra épített peremen, zúgókkal, sziklákkal és részemről végre teljes pompájában tündöklő napsütéssel fűszerezve.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Ezután Bled híres tavát, a Bledi tavat vettem célba. Az hamarosan lebukó nap fényében a tó számomra fergeteges panorámával szolgált. Sajnos nem volt éppen fürdő idő, ezért csak a szememmel élveztem a tó vizét.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Áttekertem a tó másik oldalán lévő kempingbe, ami 5 csillagos és 10 euróba került.

A 8. napot ismét átterveztem, délutánra hatalmas esőket mondtak, és a jobb hátsó fékpofám is teljesen bedöglött. így a tervezett utolsó napi hágót egy könnyed jussunk el gyorsan Ljubljanába útra cseréltem. Csak ez nem volt megtervezve előre, így hát rögtönzés lett az út. Először az autópályát követtem, mint kiderül nem döntöttem rosszul több földutas jelzett kerékpárúton haladtam. Aztán elvesztettem. Na itt kicsit morci lettem, mert mellettem autópálya, a gps meg hatalmas kerülőt ajánlott. pár perc mérgelődés, majd kíváncsiságból átsétáltam az autópálya alatt átvezető pici 1 autónyi férőhelyes alagúton. és láss csodát megjelent a kerékpárút jelzés.

Innen már egyenes út vitt Kranjba hol kerékpárúton, hol közúton. Kranj városát most pár per erejéig jobban szemügyre vetem, majd irány tovább Medvode. Természetesen mellékutakon, mert a főút bringásoknak tiltott.

Medvodénél újabb tiltó tábla, de egy szlovén országútis megsegíttet, így majdnem végig kísért a főváros határáig.

Bandibácsi 2016-ban Szlovéniában

Végül a városon keresztül beértem a gatya lehúzó kempingbe 15, ercsi. Sátor állítás után eleredt az eső így kényszerűségből a budi eresze alatt étkeztem meg. Eső elállta után gondoltam bemegyek várost nézni, de 3 km után a szakadó esőbe érkeztem, tipli vissza. No ezután a kemping fogságára voltam ítélve, kis kihagyásokkal szinte folyamatosan esett az eső.

A 9. nap reggelén a vizes sátort csomagoltam el, korán indultam, hogy azért legalább egy órám legyen a belváros megtekintésére. Kihalt minden vasárnap reggel, de legalább láttam a Szlovén fővárost, Ljubljanát.

Indulás a vonathoz, ami pontosan indult. Rettentő unalmas és hosszú vonat út után érkeztem Budapestre.