Trans maraton – avagy öt nap alatt a Déli Kárpátok legmagasabb csúcsain

útvonal:Curtea de Arges - Transfogaras - Felek - Nagyszeben

Előszó: Mert valahogy a könyvek így kezdenek, így teszek én is. Valamikor az elmúlt évben, pontosítva 2014-ben találkoztam egy fotóval ami valahol a Transalpinán készült. Rögtön utána is olvastam, hogy mi az és jött is az ötlet, hogy mehet a pedál listára. Az ötletet fel is vetettem Cobranco vendégkönyvében, amire a tavaly megismert túratársam rá is csapott. Megálmodott egy túratervet még a télen, hogy az idei nyáron (2015) véghez is vigyük a lehetetlent, mint kezdő túrakerékpárosok. Rengeteg utána olvasással telt a maradék időszak, míg végül eljött a nagy nap. Röviden a terv, én fixen kaptam szabit, majd jött az imádkozás a jó időért. Ami egy leköszönő hidegfront végére esett, de részletek...

0. nap az utazás Román földre 2015.06.26. péntek

Az autókázással senkit nem untatnék, de néhány apró részlet azért itt is fontos. Én már munkába málhás szamárral indultam, hogy munka végeztével indulhassunk is a kiindulási helyre. S itt megragadva az alkalmat, túratársamat is bemutatnám, Tibi bá’ de röviden csak Tibi (KuT). Szóval ő volt a sofőr s kissé rohanósra vette érkezését, így a rohamsisak és a ez ellátmány a jó öreg otthonban maradt, de vissza már nem fordultunk érte.
A cél Szászsebes (Sebes) volt, azon belül is egy Ferences rendi kolostor, az egyetlen magyar sziget a városban. Már előre lebeszéltük az ottani találkozót, ők vigyázták autónkat, amíg mi távol voltunk. Csak egy dologra nem gondoltunk a szállásra. De az is megoldódott, a kolostor vendég szobájában kaptunk éjszakai menedéket, és...

Az utolsó emelkedő, látszik a meredekség

1-2. nap Transalpina – DN67C – kerékpártúra a Déli Kárpátokban 2015.06.27. szombat

Ha már kellően eluntattam mindenkit, jöhet is a túra. Szóval a reggeli egyórás szöszmötölés után, egy kis boltolás még és csak a nagy kék táblát kell követni a felirattal, 67C, Transalpina. Elég borongós időben kezdtük a tekergőzést, az első jó pár kilométerén településről településre tekerünk, mind hosszan az út mentén fekszik, szinte már lentről kíséri utunkat a szó szerint sebesen zúgó Sebes. A kitárult táj mondhatni hamar beszűkül bár annyira nem látványosan. Az emelkedés is elég lagymatag fel egy picit többet, le egy picit és ez ismétlődik. Egy nagy fa kapuhoz érünk itt van pihenőpad asztallal, itt lelövöm a poént, ez volt ez egyetlen és utolsó pihenőhely az utunk ezen szakaszán.

A táj változatos, hol kitárul, hol picit beszűkül a Sebes völgye. Elérjük az első látványos duzzasztást, ami nem olyan nagy de azért nekünk már szemet gyönyörködtető volt.

Az első duzzasztás

Folytatásban már az emelkedés is kezd egy hajszállal növekedni. A Tau Bistra tavat - ami szintén egy duzzasztás – sikerül összekevernünk az Oasa tóval. De a következő 18 km-en ismét csak rákapcsol . Még végül elérjük az utolsó Duzzasztást, az Oasa tavat. Itt a gát elejében a bódé soron hamar megpillantjuk a szép magyar feliratot, kürtöskalács. Magyarok árulják, így ki is faggattuk őket, hogy vajon érdemes e az Oasa kolostorhoz eltekernünk, ami persze zsákutca, vissza is kell jönnünk. Biztató szavakat hallva, neki is vágtunk, a tükörsima alig kráteres kissé nedves földútnak. A kolostor egyszerű, de annál látványosabb, bár izgalmasabb volt a tó partján piknikezni, megebédelni. Visszatekertünk a tóhoz és folytattuk utunkat, a befolyóknál a hidakról elképesztő panoráma fogadott minket. Itt megjegyzem érdemes odafigyelni, a hidakon a fél útpálya bontva van. Elhaladunk egy sziklaomlás mellett még a tónál, elég nagy területen az út nem is látszódik, de az autók azért már kijárták.

A kolostor

Transalpina - Oasa tó

Az igazi kihívás most indul, a tótól még jó pár km és méter felfelé a hágó. Innen már azért kihívás az emelkedő. A Tartarau hágó igazi fejtörést okozott, mert 1678m papíron, de a legmagasabb pont két gps mérés alapján is megegyező 1714m volt. A lényeg, hogy megvolt, bár panoráma az nincs végig fenyves vett minket körbe.

De a gurulás a Transalpinán, pontosabban a 7A kereszteződésig, Obarsia Lotrolui felé az maga csoda volt. Az út kitárult és egy gyönyörű szép völgy mentén szerpentinezve száguldottunk lefelé, eszméletlen jó minőségű úton.

Obarsia Lotrolui egy turista település, van étterem, egy-két szállást adó épület, egy kemping ránézésre nulla luxussal és ennyi. Mi azért egy levesre és egy sörre betévedtünk. Egy rövid szakaszon a 7A és Transalpina a DN67C együtt halad, majd ismét szétválnak. Mivel a Perozsény felé vezető 7A még tartogatott egy kitérő hágót így közel az estéhez bevállaltuk, menet közben a lehetséges sátorhelyet kutatva. A hágó neve Pasul Groapa Seaca (1575m), Itt az út szinte végig felújítás alatt. A hágón két munkagépet őrzött egy nagyon kedves és eszméletlen dumagép román bácsi. Kérdezünk ő hablatyol, senki nem értett semmit de jól elbeszélgettünk. Végül a sátorra csapkodtam, mire ő vette a lapot, a dombos területen meg is mutatta, nekünk az egyetlen vízszintes helyet. Még a sátorállításban is segített, olyan is lett amilyen.

2015.06.28. - Transalpina folytatás

Didergős reggelre ébredtünk. 6 fok volt a kinti hőmérséklet. Főzőcskézés pakolás és indulást. A hely nagyon kedves őrétől még kaptunk bonbont is, azzal a jelszóval, hogy: energy. Tényleg jól jött. Az előző napi 100 km-hez képest a mi nap igazi ugrás lett mindkettőnk számára, először drótszamárral 2000 méter fölé. Visszagurultunk a Transalpinához. A kezdeti kisebb emelkedést hamar szerpentinkanyarok sokasága követte, visszafordítókban biztosan 20% környékén. Pár ilyen kanyar után már tehenek legeltek a fák között. Újabb fordító után báránycsorda, ha csorda akkor juhászkutyák. Majdnem kergettek is minket, de szerencsére a pásztorok a kutyákat sűrű noszogatás közepette visszahívták. Megúsztuk. Még pár kanyar után út szélén hamar kiegészítettünk energiaéhségünket, jó az otthonról vitt erdélyi szalonna. Végül a táj kitárult, a fák megszűntek, sziklás füves táj váltotta az erdőt. Természetesen az emelkedés nem lankadt, volt hogy hosszú egyenesben tapostuk a 10% ot, hogy forduljunk, hogy aztán újabb 10% kövesse. S ez végig a csodálatosan páratlan látványban. Igaz felhőtakaró volt felettünk, de ez mit sem zavart minket, legalább nem izzadtunk annyira. Egy újabb bárány had és velük a kopók, szerencsére ők is vissza lettek hívva.

bárányok

Transalpina

Az eredeti terv az volt, hogy nem ma másszuk az Urdele hágót hanem a strageica hadiúton elkanyarodunk. Hosszabb gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy csak benézünk. A hegy oldalában vezetett földúton indultunk, jobbra mellettünk ismét csak leírhatatlan látvány kísért minket. Végül jó pár km után megálltunk egy csurgónál és egy padszerű képződménynél. Újabb evés hisz kell az energia. Egy idő után hangosan ugató kutyák jelentek meg felettünk. Szerencsére szeretik a szinte nyers, főtt tojást így hamar lekenyereztük őket, ezután már csak a kaját várva vigyáztak ránk.

Strategica

Visszatekerünk a Transalpinához és folytattuk utunkat. Egy köztes hágót értünk el ahol igazi kirakodó vásár van. Itt is van kürtöskalács, 15 Lei egy szép nagy tekercs. Magyar a kiszolgálás, finom is, kell e ennél több? Igen, egy hirtelen jövő esőfelhő borított be szép lassan minket. Öltözés és indulás. Szerpentinezve élveztük a szemerkélő esőben a tájat, bár hamar leértünk, hogy aztán újra felfele kapaszkodjunk. Rengeteg visszafordító, hatalmas százalékok és eső sőt már köd is, mert 20 méternél tovább nem láttam. Az előttem haladó Tibit is hamar elnyelte a felhő. Egyszer csak újra megpillantottam. Ez már az Urdele hágó, 2145m-en, a Transalpina és Románia legmagasabban vezető hágóútjának a teteje. A közelben egy hókupac, de amúgy semmit nem lehetett látni. Így kelletlenül de hamar tovább álltunk, de innen már csak gurulás várt ránk.

Ahogy kiértem az esőfelhőből, a sportkamerát kapcsoltam is, és néhol belassítva, néhol megállva fotózni ereszkedtünk lefele. Az első lakottnak mondható település Ranca 1600m magasságban, mi inkább egy síparadicsom a téli hónapokban. Itt kaptam is rövid kutyakergetést, de esélye sem volt a 40-es tempómhoz. Ranca lentebbi részén egy forrásvíz szerű kútnál megálltunk pihenni. Itt volt asztal, paddal így igazi kánaán volt. A nap is kezdett kikandikálni. Ranca végében még egy pöttöm de már nem kívánt emelkedőt követően tükörsima aszfalton folytattuk a gurulást. Egyre jobban elénk tárult órománia. Egy felejthetetlen és látványos gurulást követően érkeztünk Novaci városába. Először csak boltolás volt a cél végül mégis kerestünk egy szállást. Találtunk is 70 Lei ért. Km-ben nem sok a mai nap de annál fárasztóbb, ám a látvány és tudat, hogy életünk első kétezresén vagyunk túl mindet kárpótolt.